1 ἀρύω
• Prosodia: [ᾰρῠ-]
• Morfología: [act. impf. ἄρυον Hsch.; med. aor. part. ἀρυσσάμενος Hes.Op.550, pas. ἀρυσθέν Hp.Nat.Puer.25; perf. part. ἀρηρυμένου Hsch.]


I 1sacar agua o vino para escanciar a otros οἱ γε μὲν ἐτράπεον, τοὶ δ' ἤρυον unos pisaban (la uva), otros sacaban el mosto Hes.Sc.301, σιγήσας ἄρυσαι AP 9.37 (Tull.Flacc.), ἀπ' αὐτῆς (φιάλης) τῷ κυάθῳ X.Cyr.1.3.9, cf. Simon.72b
c. ac. int. κἀκ πιθῶνος ἤρυσαν ἄκρατον Pherecr.147, νεκταρέης ... ἀμεμφέα βότρυν ὀπώρης Nonn.D.24.229, ἐκ βυθίων λαγόνων ... βεβιημένον ὕδωρ Nonn.Par.Eu.Io.4.15, en v. pas. ἀρυσθὲν τὸ ὕδωρ τοῦ χειμῶνος el agua sacada en invierno Hp.l.c., cf. Plu.2.690b
en v. med. sacar agua para uno mismo, como explicación al fenómeno de las lluvias ἀὴρ ... ἀρυσσάμενος ποταμῶν ἀπὸ αἰεναόντων Hes.Op.l.c., cf. οἱ τ' ὠκεανοῦ ἀρύονται ἀστέρες las estrellas que surgen del océano (ref. a la llegada de Arturo con el anuncio de las lluvias), Arat.746
gener. para beber φέρονται δὲ οἴκοθεν ... κώθωνα, ὡς ἀπὸ τοῦ ποταμοῦ ἀρύσασθαι X.Cyr.1.2.8, διψῶν ... ἠρύσατο τῆς πηγῆς Plu.2.516c, ἀρυσάμενοι ἀγγείῳ Plu.2.690b
c. ac. int. ἔνθα χερνίβεσσιν ἀρύεται τὸ Μοισᾶν ... ὕδωρ Simon.72a, τὰς θυγατέρας ... πέμπει ὕδωρ τε ἀρυσομένας Luc.DMar.8.1, εἰς στόμα ... χερσὶ ... βαθυνομένῃσιν ἀρύετο πάτριον ὕδωρ Nonn.D.42.93, cf. Hierocl.Facet.96, Pamprepius 3.61, ἀπὸ κρηνῖδος καθαρῶν ὑδάτων πῶμ' ἀρυσαίμαν E.Hipp.209
c. otros líquidos extraer, sacar ὥσπερ αἱ βάκχαι ἀρύονται ἐκ τῶν ποταμῶν μέλι καὶ γάλα Pl.Io 534a, cf. Aeschin.Socr.11c.

2 libar (μέλισσαι) τὸ γλυκὺ νέκταρ Lyr.Alex.Adesp.7.18, en v. med., fig. ἀρύσῃ Πιερίδων χάριτας libaras la gracia de las Musas, AP 9.230 (Honest.).

II fig. en v. med.

1 coger, atraer hacia sí con gen. ἐς τὸν κόλπον τρὶς ἀρυσάμενος τοῦ ἡλίου metiendo por tres en su regazo el sol (reflejado), Hdt.8.137
sacar provecho, explotar c. gen. ὃ πρῶτον τροφῆς ... ἀρύεται (el corazón es) el primero que saca provecho del alimento Diog.Bab.Stoic.3.216, ἀρύεσθαι μαντικῆς Plu.2.411f, c. ac. τὸν Γαλατικὸν πλοῦτον ἀρύεσθαι explotar la riqueza de los galos Plu.Caes.29.

2 impetrar c. ac. εὐδοκίαν παρὰ κυρίου Sm.Pr.8.35.
• Etimología: De Ϝαρύω < *°Hr- ‘agua’, cf. ai. vā́r ‘agua’, toc. A. wär, B war.